Layla Hent

- De régen is volt már - Sóhajtottam fel nosztalgikus mosollyal. Aztán csak vártam Gil-re. Láttam, hogy siet, de végül is ráértünk, sehonnan nem voltunk késésben. De lassan elkészült, így, miután nyomainkat teljesen eltűntettük, elindulhattunk. Egész kellemes volt az idő, így attól nem kellett félnünk, hogy megfagyunk, csak az esetleges erre megforduló veszélyektől kellett tartanunk. Így hát folyamatosan szemmel tartottam atájat, miközben haladtunk. Ailith is felrepült a vállamról egy idő után, s sietve előre ment, hogy kémkedjen egy kicsit. Már nagyon izgatott voltam, mit fogunk találni a faluban, vártam ezt az egészet. Hiszen a kaland csábítása miatt hagytam ott többek között Doriath-ot. És ezt mégjobb társaságban tenni, főleg egy régi barát oldalán. Úgyhogy minden okom megvolt rá, hogy jókedvű legyek, és vidáman szemléljem az életet.

Ügy látom nem csak engem dobott fel a kaland lehetősége hanem Laylat is. Mosolyogva beszélt majd felnevettet mire én is csak nevetve birtam válaszolni.-Hát igen úgy néz ki még mindig azok a kalandvágyó gyerekek vagyunk.-mosolyogtam rá. Majd belesűlyestettem a térképet a táskámba és összeszedtem a dolgaim. Láttam hogy Layla rám vár ezért siettem ahogy birtam. Felnéztem a párkányra és ott láttam Narelottét. Felemeltem kezem felé ő pedig a válamra ült. -Mehetünk!-mondtam miközben a tüzet teljesen eloltottam. Majd lassan óvatosan megindultunk a falu felé.

Folyt. köv. Serech faluban.

Ui.:Akarunk harcolni vagy csak üldözőve vsgyünk szerintem az utóbbi érdekesebb de mond eg szerinted mi lenne jobb.

Layla Hent

- Örülök neki. - Mosolyodtam el. Mintha csak így lenne megírva, amikor az alvásról beszélgettünk, Ailith is felébredt. Gyors szárnycsapásokkal a vállamra repült, én pedig óvatosan megborzoltam a cinege fején a tollakat köszönésképpen, mire ő játékosan a vállamba csípett. Csak mosolyogtam a megnyilvánulásra, aztán kíváncsian előredőltem, mikor Gil a térképet mutatta.
- Hm. Látom. - Mondtam tűnődve. - Jól hangzik. - Folytattam szélesedő mosollyal. - A kaland mindig jöhet, tudod. - Mondtam, majd rákacsintottam, s pár másodperc múlva fel is nevettem.
- Hát, azt hiszem, egyikünk sem változott. - Mondtam, miközben összepakoltam. - Na, felőlem indulhatunk is. - Álltam fel frissen, s lendületemet csak Ailith sértődött csipogása fékezte meg, aki majdnem lebucskázott a vállamról.
- Ó, ne haragudj! - Kaptam el gyorsan, de óvatosan a pihekönnyű testet. Békülékenyen simult a tenyerembe. Annyira imádtam a kis madarat. Hihetetlen megbocsátó, törődő és gondoskodó volt. Összepakoltam a batyum, eltettem a pokrócom is, majd vártam Gil-t, s közben a tájat szemléltem.

Hát igen jól kialudtam magam s miután visszatérte a vadászatról és elkészítettem az ételt Layla is felébredt. Megkérdezte hogy aludtam még mindig olyan figyelmes mint régen.-Jó köszönöm rég aludtam ekkorát.-mosolyodtam el. Majd reggeli után Narelotte is letelepedett a vállamra. Majd Laylatól megszokott módon megkérdezte mit tervezek mára. -Hm-gondolkoztam-Itt a közelben van egy hegyi falu.-mutattam a térépen amit most vettem elő.-Megnézhetnénk ha van kedved.-mondta mosolyogva bár nem tudtam laknak e még ott errefelé elég gyakoriak az orktámadások és ki tudja honnan jönnek elő a nyamvadtak. De remélytem hogy baj nélkül körülnézhetünk aztán majd meglátjuk merre menjünk. Leher hogy Nargothrondba is elmehetünk de az hosszú út lesz. Most viszont feszülten figyeltem Layla mit válaszol mindig is beválalósak voltunk minden rosszaságra talán ez most is így van.

Layla Hent

Egyszer sem ébredtem fel, ami azt jelentette, hogy valószínűleg nyugodt éjszakánk volt. Mikor legközelebb öntudatra ébredtem, már vén volt a hajnal, s kissé meglepetten pislogtam körbe. Most, hogy biztonságban volam kis időre nyilván kialudtam magam, ezért keltem ilyen későn. Megláttam Gil-t, aki épp az étel kérdésével foglalatoskodott, s hamar észrevette, hogy ébren vagyok.
- Jó reggelt neked is. Igen, jól aludtam, köszönöm. És te? - Mosolyogtam rá kissé álmosan. De csakhamar kiment az álom a szememből. - Köszönöm. - Fogadtam el az ételt, majd szemeim Ailith után kezdtek kutatni, aki már szintén ébren volt, s, ahogy meglátta, hogy őt nézem a vállamra repült, s ott is maradt. Narelotte is ekkor tért vissza, mi pedig nekiláttunk az evésnek. Jódarabig nem szólaltam meg, csak gondolkoztam, úgy mindenfélén.
- Mit tervezel mára? - Érdeklődtem végül.